A maratoni, elhúzódott klímacsúcs összefoglaló értékelése közérthetően (a kép alatt indul, plusz a végén bónusz videó a Fiatal Föld Barátaitól):

- Új globális megállapodás:
Elvárás: meg kellett volna állapodni, mert a fejlett országok első vállalási szakasza 2012-ben lejár.

Eredmény: új megállapodás nincs, de a kibocsátás-csökkentési kötelezettségeket egyelőre 2012-ig előíró Kiotói Jegyzőkönyv meghosszabbításáról megegyeztek. Ez sajnos csak egy biankó csekk: nincs pontosan meghatározva, milyen ügyeket fog lefedni, hány évig tart és adott fejlett ország milyen csökkentést vállal. Az EU-javasolta, elfogadott útiterv csak azt tartalmazza, hogy 2015-ig megfogalmazzák egy új megállapodás kereteit és az elfogadás ütemezését, tisztázzák a vitás kérdéseket, aláírják és legkésőbb 2020-ra életbe lép az új, jogilag kötelező rendszer.

- A rendszer jellemzői, felelősségvállalás
Elvárás: az ENSZ Keretegyezménynek megfelelve közös, de megkülönböztetett, a kibocsátási adatokon nyugvó csökkentési felelőssége van az országoknak.

Eredmény: az új megállapodás nem tenne kellő különbséget fejlődő és fejlett országok között, ami igazságtalanná teszi: csak közvetve veszi figyelembe a fejlettek elmúlt 150 évbeli kibocsátásait és így aránytalan terhet róna az éghajlatváltozásért sokkal kevésbé felelős, de attól leginkább szenvedő fejlődő országokra. Azaz Kínától, Indiától jelentős kibocsátás-mérséklést várnak a fejlett országok, és bűnbakként használják őket. Azonban ez csak porhintés és kifogás: az adatok feketén-fehéren igazolják*, hogy eme erősödő gazdaságú fejlődő országok egy főre eső kibocsátás-értékei sokkal alacsonyabbak a fejlettekénél, tehát ezzel arányosan a fejlettekénél kisebb kibocsátás-mérséklési intézkedés várható el tőlük. Nyilván ahogyan az adatok változnak, a vállalásoknak is szigorodniuk kell idővel.

*Jelenleg Kína a legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó, évente 6,83 milliárd tonnával, követi 5,2 milliárd tonnával az Egyesült Államok. Viszont nem mindegy, hány fő termeli ezt! Ha egy lakosra vetítjük az éves kibocsátást, akkor egy kínai polgárra 5,14 tonna esik, míg egy amerikai miatt 16,9 tonna kerül a légkörbe (Magyarországon 4,81 tonna, Németországban 9,16 tonna). Ha viszont az ENSZ előírásai és a klímaigazságosság, felelősség alapján a múltbeli, történelmi kibocsátásokat is nézzük, akkor egy kínai polgárra 80,4 tonna kibocsátás esik, egy indiaira 25,6 tonna, míg egy magyarra 423, egy német állampolgárra 987, egy amerikaira 1126 és egy britre 1127 tonna (Forrás és további adatok:a Guardian interaktív CO2-térképe).

- Fejlett országok üvegházgáz kibocsátás-csökkentése:
Elvárás: a tudománnyal összhangban nagyobb arányú csökkentések (25-40% 2020-ra ill. 80-95% 2050-re) és a vállalások összemérhetőségének javítása

Eredmény: nincs elmozdulás a nagyobb arányú csökkentések vagy összemérhetőség felé. A szöveg csak a munka folytatásáról döntött, hogy a gyenge (akár 5 Celsius fokos globális átlaghőmérséklet-emelkedéshez vezető) Cancúni kibocsátáscsökkentési vállalásokat pontosítsák. Japán, Kanada és Oroszország úgy maradhat a folyamatban, hogy a Kiotói Jegyzőkönyv keretében már nem is tesz vállalást, Új-Zéland és Ausztrália csak megfontolja a felajánlását.

- Zöld Klíma Alap:
Elvárás: az Alap feltöltése elsősorban a fejlett országok általi felajánlásokkal.

Eredmény: az Alap egyelőre szinte üres maradt. Nincs terv arra, hogyan töltik fel pénzzel az Alapot és nincs megállapodás, hogy az miként fog működni. Utóbbi a fejlett államok, köztük az USA taktikája, hogy az Alapot is alkuelemnek használhassa az új megállapodással kapcsolatos vitáknál. Pozitívum, hogy az Alap irányításában nagyobb szerepe lesz az ENSZ klíma-egyezményben részes államoknak. (Az átmeneti vagyonkezelő Világbank sem válhat automatikusan állandó vagyonkezelővé, mert a szöveg szerint ezt a pozíciót "nyitott, átlátható versenytárgyaláson" kell eldönteni.)

- Hosszútávú éghajlatvédelmi finanszírozás:
Elvárás: összekötni az Alappal, biztosítani a 2013-as indulást, évente 100 Mrd USD 2020-ig a fejlődő országoknak az éghajlatvédelmi és alkalmazkodási lépésekhez.

Eredmény: nincs egyértelmű kapcsolata a Zöld Klíma Alappal, és nincs pénzügyi kötelezettségvállalás 2013-ra, amikor a 3 éves gyors finanszírozás (30 Mrd USD) véget ér.

- Piaci mechanizmusok:
Elvárás: a kiskapuk kizárása, az adatok alapján valódi kibocsátás-csökkentést nem hozó eszközök (offsetting, szén-dioxid kereskedelmi rendszerek) szigorúbb szabályozása ill. bevonásának felülvizsgálata.

Eredmény: folyamat indul, hogy jövőre a meglévők mellett új piaci mechanizmusokat fejlesszenek ki. Japán, Új-Zéland, Ausztrália és az USA az ENSZ folyamaton kívül keletkezett, problémás szén-dioxid egységeket is el akarja számolni csökkentésként.

- REDD (Erdőirtás és degradáció csökkentéséből adódó kibocsátások ellentételezése)
Elvárás: ld. példával itt

Eredmény: a durbani döntés kinyitja a kaput az erdőkből származó kibocsátás-ellentételezési (=offset) kreditek előtt, ami végzetes károkat okozhat.

Összességében a mostani döntések csak több évvel elhalasztják a szükséges éghajlatvédelmi lépéseket, csak néhány területen van minimális előrelépés – sajnos úgy tűnik, már ennek is örülni kell.

Botár Alexa, dr. Faragó Tibor

P.S. A sok lehangoló hír után egy kis hangulatjavító videó a Fiatal Föld Barátai brüsszeli klíma-találkozójáról - egyre több lelkes fiatal készül a nyomásgyakorlásra, a klímapolitika megváltoztatására: