A 2014 és 2020 közötti időszak európai uniós forrásainak felhasználásához kapcsolódó Partnerségi Megállapodás és az annak keretén belül tervezett Operatív Programok megalapozásához, vagy legalábbis a megalapozás megalapozásához futószalagon készülnek a szakpolitikai stratégiák, köztük a Második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia. A véleményezésre megkapott dokumentumon sajnos látszik, hogy egyes részei sietve készültek, és ugyan több előremutató kezdeményezés is található benne, összességében várhatóan mégsem tudja majd azt a célt elérni, melyet önmaga számára megfogalmaz, miszerint a 2007-2013 közötti programtól eltérően jelen Stratégiának nem követnie kell a források felhasználását, hanem megalapozni azokat.

A készülő Második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiához (továbbiakban Stratégia) az alábbi észrevételeket tesszük:

1. Az atomenergia nem megoldás!

A Stratégia átveszi a más szakpolitikai dokumentumokban megfogalmazott – szerintünk téves – forgatókönyveket, mely szerint a villamos energetikai ágazat ÜHG kibocsátásának megfelelő mérséklése és hazánk energiabiztonsága elképzelhetetlen újabb atomerőművi kapacitások nélkül. Megítélésünk szerint téves a jövőbeni energiaigények felülbecslése. Az energiahatékonyságban, az energiatakarékosságban, valamint a rohamosan fejlődő megújuló energiák felhasználását és tárolását biztosító technológiákban jóval nagyobb lehetőségek rejlenek. Ehhez sürgős és nélkülözhetetlen feladat az elosztó hálózat fejlesztése, okosítása, melyet a dokumentum csak középtávú feladatként azonosít.

2. A dekarbonizáció, kibocsátás-csökkentés nem gát, hanem lehetőség

A szénalapú gazdaság leépítése, a szénmentes technológiák fejlesztése nagyon sok – akár nemzeti kitörési – lehetőséget biztosíthatna. Fontos lenne, hogy ez a szempont legyen az egyik fő mozgatórugója a gazdasági fejlesztéseinknek. Ezt sajnos a tervezett Stratégia nem látszik kellőképp alátámasztani.

3. Klímatörvényt!

A Stratégai végrehajtása megítélésünk szerint akkor lehet igazán sikeres, ha ahhoz kapcsolódó törvényt fogad el az Országgyűlés! 

2010-ben több, jelenleg kormánypárti képviselő is támogatta azt a civil szervezetek által kezdeményezett és a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsa által koordinált folyamatot, mely egy éghajlatvédelmi törvény megalkotását célozta. Sajnos a törvény nem került elfogadásra, de örömteli, hogy az abban megfogalmazott célok, eszközök közül több beépül a Stratégiába.

Megítélésünk szerint elfogadhatatlan a Nemzeti Reform Program keretei között megfogalmazott vállalás, mely lehetővé teszi hazánk ÜHG kibocsátásainak 10%-os növelését a 2005 és 2020 évek viszonyában. A Stratégiának ennél sokkal fenntarthatóbb célokat kellene megfogalmaznia, mely legalábbis a kibocsátás minimális csökkentését irányozza elő.

4. Valódi partnerséget és átláthatóságot

A Stratégia címoldalán megtalálható „Partnerség az éghajlatért” Szemléletformálási Terv felirat, utalva arra, hogy a dokumentumban a másik két fő részhez hasonlóan megtaláljuk ezt a részt is. A dokumentumban ugyan szerepel a V.2. Az éghajlati szemléletformálás és partnerség főbb cselekvési irányai című rész, azonban ez jóval kevesebb, mint amit a címoldali felirat alapján vártunk, és leginkább magán viseli a kapkodás, kellő kidolgozatlanság jeleit.  

Átgondolatlannak és a jelenlegi formájában elhibázottnak tartjuk a Klímabarát Magyarország Évtized kampányt, mely megbontva a rendszert kétéves fókuszcélokra darabolja a témakört.

Középtávú célként ugyan szerepel a köztisztviselők képzésének szükségessége, de szerintünk erre már rövidtávon és jóval hangsúlyosabban szükség van úgy, hogy az önkormányzatok és a közigazgatás alkalmazottainak - hasonlóan a pedagógusokhoz - kreditrendszeren alapuló képzéseken kell részt venni, melynek szerves részét képzik az éghajlatvédelemhez, fenntarthatósághoz kapcsolódó képzések.

5. Ne csak az asztalfióknak! 

A 2007-2013 közti Stratégia egyik legnagyobb hibája, hogy a megvalósítását szolgáló Nemzeti Éghajlatváltozási Program valójába egy forrástérkép, mely bemutatta milyen aktuális források támogatják a Stratégiában megfogalmazott célokat, és ugyan 2009-ben Éghajlatváltozási Bizottság néven felállt egy testület, mely a Stratégia és a Program megvalósítását követte volna nyomon, de a testület az alakuló ülésén túl – tudtunkkal – nem ülésezett. 

Sajnos jelen stratégia sem foglalkozik kellőképp a stratégia jövőjével, véleményünk szerint a Stratégiában be kell mutatni megvalósítás tervezett ütemezését és mérföldköveit, melyek között szerepelnie kell:

- a Stratégia megvalósítását kifejtő Programnak;

- a végrehajtásért és a monitoringért felelős testület felállításnak és működtetésének, melyben helyet kapnak a környezetvédelmi társadalmi szervezetek maguk által választott képviselői is.   

6. Élenjáró szerepet a nemzetközi folyamatokban!

Javasoljuk, hogy Magyarország lépjen túl azon a szerepen, mely a nemzetközi éghajlatvédelmi egyeztetéseken arra korlátozódik, hogy az országnak hogyan tud nagyobb hasznot hajtani a kvótakereskedelmi rendszer, és támogassa azokat a folyamatokat, hogy Európa élenjáró és kezdeményező legyen a kiotói folyamat lezárása utáni időszakra tett fenntarthatósági vállalásokban. Ez a szerep illetve a hozzá kapcsolódó feladatok jelenjenek meg a Stratégiában is.  

Meglátásunk szerint baj, ha már a stratégiák szintjén sem merjük azokat az elvárásokat megfogalmazni, melyek várhatóan nélkülözhetetlenek lesznek 10-20 éven belül. Így még az esélyét sem teremtjük meg annak, hogy a környezeti, az éghajlatváltozáshoz kapcsoló szükséges teendők akárcsak részben is felülírják a mindenkori rövidtávú gazdasági szempontokat.

Győr, 2013. november 14.

Magyarországi Éghajlatvédelmi Szövetség

Reflex Környezetvédő Egyesület